se szó, se beszéd
szelesre fordul reggelre az idő,
lezárják az Anglia-Wales hidat,
kerülhetek megint,
ráadásul mindez hajnalban,
délben kiderül,
megromlott az ebéd,
ülök az út szélén teherautó ülésén,
egyedül egy 63 milliós országban,
tegnap este családi veszekedés,
szóval szex sincs egy darabig,
pedig az a lényeg,
más nem fontos,
minden csak körítés,
a gyerekek is kibírhatatlanok,
iskolai szünet,
későn fekszenek,
én korán kelek,
ezért az esti whisky nem opció,
még az se,
vagyis dehogynem,
munkahelyen,
nyelvi megértési nehézségek,
ráadásul
én a focit se,
a kocsikat se,
mondjuk miről is lehetne velem,
irodalom,
gombák,
madarak,
ez azért elég buzisan hangzik,
írhatnék szerkesztőimnek,
mi van a beadott novellákkal,
az írás a túlélés záloga,
ettől múlik a depresszió,
gyógyszer,
utolsó szalmaszál,
valamit generál,
endorfint talán,
úgy érzem olyankor,
nem olyan reménytelen,
de
mi van,
mint most is,
nem megy,
se szó,
se beszéd,
ilyen lehet a halál,
tehát,
ha arra játszol,
hogy majd öregen,
halálos ágy,
lefüggönyözött szobád,
alkotni fogsz,
mert már van idő,
akkor tudd meg,
hogy
a nagy szart,
öregem.
Borító: Unsplash
